Egyik nap a barátnőmmel beszélgettünk és feljöttek a tündérek, és így a tünde nyelv is. Elkezdtünk utánajárni és egy csomó mindent találtunk. Akarjátok tudni mit? Akkor leírom:

A Középföldén élő tündék, még az idők hajnalán több csoportra szakadtak. Egyik csoportjukat a nyugtra távozó eldák, másnéven nemes tündék alkották, akik közül sokan késöbb visszatértek Amanból Középföldére, hogy itt éljenek száműzetésben. Másik jelentős csoportjuk a sindák, vagy másképp szürke tündék voltak, akik Középfölde nyugati részén, Beleriandban éltek.
Ennek a két csoportnak a nyelve az amivel Tolkien műveiben találkozhatunk. Bár a tündéknek több (számbelileg kisebb csoportja is volt) az ő nyelvükről nem tudunk szinte semmit sem annak ellenére, hogy a harmadkor végére nagyrészt ők éltek már csak Középföldén. De a Lórienben és a Bakacsinerdőben élő erdőtündék is a sindák nyelvének egy változatát beszélték.
Az eldák nyelve a quenya volt. Ez a nyelv nyugatról, Eldamarból származott. Ott az egyik ősi nyelv volt, az első melyet írásba foglaltak. A késöbb Amanból távozó száműzött eldák hozták Középföldére, de sohasem vert gyökeret a köznapi életben. Lassan háttérbe szorult, és a szertartások, ünnepek, a tudományok és a versek nyelve lett. Egyesek számára élő, de a többség számára holt nyelv.
Az első kor végén érkező eldák jóval kevesebben voltak mint a beleriandi sindák, az ő társadalmukba olvadtak bele, és az ő nyelvüket, a sindát vették át köznapi használatra. Ez a quenyával rokon nyelv.
Ezeken az oldalakon most erről a két nyelvről olvashatsz.

Hangzókészlet

Mind a quenya mind a sinda nyelv megértéséhez és megismeréséhez fontos tisztában lenni a nyelv hangzókészletével, annál is inkább, mert az ábécé felépítését teljse mértékben ez határozza meg. A betűk formája, alakja attól a hangzótól (vagy hangzó csoporttól) függ amelyet jelöl.

Mássalhangzók

C - ezt mindig 'k'-nak ejtik
CH - mint a Bach ch-ja
DH - zöngés 'th', mint pl.: clothes; többnyire d-ből származik, de van, hogy 'nr'-ből
F - mindig 'f'-nek hangzik, csak szó végén 'v', ezért szó végén nem is írnak 'v'-t
G - mindig 'g'-nek hangzik
H - ha nincs mellette mássalhangzó akkor sima 'h'; az 'r', 'l' és 'w' melett zöngétleníti azokaz
HT - csak quenya nyelvben fordul elő, úgy kell ejteni mint a német "acht" 'cht'-ját
I - a sindában szó elején magánhangzó előtt 'j', egyébként mindig 'i'
K - a 'c'-t ejtik mindig 'k'-nak, lényegében azonosak
L - szó elején simán 'l', de magánhagnzók közt, és szó végén magánhangzó után palatalizálódott
LH - az L zöngétlen párja pl.: a "szleng" szó beli 'l'
NG - pl.: a "hang" beli 'ng' hangcsoport, szó elején sima 'n'
PH - mintha 'f' lenne, szó végi 'f'-et mindig így jelölnek
QU - csak a quenyában fordul elő, 'kv'-nek ejtik
R - pegetett 'r'
RH - zöngétlen 'r'
S - zöngétlen 'sz'
TH - mint az angol "cloth"-ban, quenyában 'sz'-nek ejtik
TY - mint a magyar 'ty', a 'k' vagy 't' és a 'j' összeolvadásából született
V - a 'v', de szóvégén 'f'-et használnak helyette
W - zöngés 'w'
HW - a 'w' zöngétlen párja
Y - quenyában a 'j'-nek felel meg, de sindában ez mássalhangzó!
HY - a 'hj' hancsoportnak felel meg, az 'szj' és 'khj' csoportokból származik
A quenya igen kedveli az 'nd', 'mb', 'ng', 'ngw' hangcsoportokat, és a 'b', 'g' 'gw' hangok szinte csak ezekben a csoportokban fordulnak elő. A sindában viszont 'nd' helyett 'nn', 'mb' helyett pedig 'mm' áll. Bár az 'nd' megnmaradt az egy szótagos szavakban és néhány régi névben. A sinda megtartotta az 'ng'-t, kivéve a szóvégeken.
Tolkien leggyakrabban a következő mássalhangzócsoportokat alkalmazta: cc, ht, hty, lc, ld, ll, lm, lp, lqu, lt, lv, lw, ly, mb, mm, mn, mp, my, nc, nd, ng, ngw, nn, nqu, nt, nty, nw, ny, ps, pt, qu (a 'cw' számára), rc, rd, rm, rn, rqu, rr, rt, rty, rs, rw, ry, sc, squ, ss, st, sty, sw, ts, tt, tw, ty, x (a 'ks' számára).

Magánhangzók

Az 'i', 'e', 'o', 'u', 'a' és ezek hosszú változata 'í', 'é', 'ó', 'ú' és 'á' mind a két nyelvben megtalálható. A sindában azonban a hosszú magánhangzókat egy szótagos szavakban tört ékezettel jelölik, a megnyúlt hangzásra utalva; pl.: "Dûn", de "Dúnadán", mert az már nem egy szótag.
A quenya diftongusai (egy szótagnak számítanak): 'ui', 'oi', 'ai', 'iu', 'eu', 'au', a többi mind kétszótagú.
A sinda diftongusai: 'ae', 'ai', 'ei', 'oe', 'ui' és 'au'.
A hangsúly mindig a diftongus elején van. Kiejtésük: 'ai' = 'aj', 'ei' = 'ej', 'oi' = 'oj', 'ui' = 'uj', 'ae' = 'aj', 'oe' = 'oj'; a többit ahogy írjuk.
Azok a magánhangzók amik nem alkotnak diftongust külön ejtendők, és ilyenkor az egyik föle két pontot helyeznek (pl.: ë) ezzel is jelezve hogy nincs egybeolvadás.
A szó végi 'e' betűt sosem nyelik el (mint az angolban szokás) ezért ezt olykor úgy jelzik, hogy szó végi 'e' helyett 'ë'-t írnak.

Hangsúly

A hangsúly két szótagú szóban mindig az utolsó szótagon van. hosszabb szavaknál az utolsó elötti szótagon, kivéve ha annak a magánhangzója rövid és egy, vagy egyetlen mássalhangzó se követi, ekkor az azt megelőző (hátulról harmadik) szótag lesz a hangsúlyos.

Írás

Kétfajta ábécét használtak Középföldén. Az egyik a Feanor által kifejlesztett tengwák voltak - ezeket használták folyóírásra, a másik a certhek, mely beleriandban fejlődött ki - ezt karcolt és vésett írásoknál használták.

Tengwák

Feanor tengwái (tengwa jelentése "betű") jóval ősibb múltra tekintenek vissza, még a noldák találták fel őket. Bár nem ezek voltak az első írásjelek.
Az első ábécét Rúmil dolgozta ki. Feanor ábécéje már a Rúmil által lefeketetett alapokon jött létre, annál mindenképp jóval rendezettebb, szisztematikusabb. Ezek a tengwák terjedtek el aztán Középföldén az eldák jóvoltából, és a harmadkorban mindenhol használták őket ahol a Közös Nyelv élt.
Maga az ábécé közel sem véletlenszerűen jött létre. Már Rúmil tengwái is egy szisztéma szerint helyezkedtek el egy táblázatban. Feanor betűi azonban még rendezettebbek.
Az alapbetűk száma 24, ezek egy 6x4-es táblában helyezkednek el. A négy oszlop alkotja a négy témát, a hat sor pedig a hat tyell-t (fokot).
A betűk telcó-ból (szár) és lúvából (hurok) állnak. A szár lehet rövid (5., 6. tyell), felfelé nyújtott (3., 4. tyell) és lefelé nyújtott (1., 2. tyell).
A hurok lehet nyitott (I és III téma) valamint zárt (II és IV téma); lehet belőle egy (1., 3. és 6. tyell) vagy kettő (2., 4. és 5. tyell); lehet balra a szártól - lentről felfelé görbül (III és IV téma), vagy jobbra - fentről lefelé görbül (I és II téma); valamint lehet nyitott (I és III téma) vagy zárt (II és IV téma).
Ez összesen 24 féle kombinációra ad lehetőséget, és a feanori alapbetűk ki is használják ezt a 24 -et.
Az első oszlop neve ticotéma, mert a 't' betűt és hangzó társait tartalmazza, a II oszlop a parmatéma, mert ez a 'p'-re vonatkozik. A III és IV téma többféle képp hangzik más-más nyelveken. Quenyában a IV a calmatáma, a 'k'-ra vonatkozik, a III pedig a 'kw'-hez tartozó quessetéma.
Az 1. tyell-be tartoznak a zöngétlen zárhangok: 't', 'p', 'c/k', 'kw'. 2. tyellbe a zöngésítettek (erre utal a megkettőzött hurok): 'nd', 'mb', 'ng', ngw' (sindában: 'd', 'b', 'g,', 'gw').
A lefelé nyújtott szár az 1. zárhangjaiból réshangokat képez, így a 3. tyell: 'th', 'f', 'kh', 'khw'. 4. tyellben ezek zöngésítve: 'dh', 'v', 'gh', 'ghw'. 5. tyell a nazális mássalhangzókat taertalmazza: 'n', 'm', 'ng', 'ngw'.
A 6. tyellnek az 5. zöngétlen párjának kellene lennie, azonban ilyen hangok nincsenek a tünde nyelvekben, ezért ez a témák leggyengébb félmagánhagnzó szerű mássalhangzóit tartalmazza: 'r' (gyenge, nem pengetett r), 'v', 'y' (j), 'w'.