Tengwa: Alapbetűk

Az ábécé tartamaz továbbá 12 darab pótbetűt.
A 27. mindig 'l', a 25. pedig a 6. tyell gyenge 'r'-jének erős alakja. A 28. es 26. jelölte az 'lh', 'rh' hangcsoportot. 29. az 'sz' , 31. a 'z' jele, ezek fordítva is szerepelnek, ha esetleg tehtá-t kellene írni föléjük. 33. eredetileg gyenge 'ng' volt, késöbb ezzel jelölték a 'h'-t. 34 zöngétlen 'w' ('hw'), 35. és 36. mássalhangzóként 'j' illetve 'w', de diftongusok jelölésére is ezek szolgálnak.
Tengwa: Pótbetűk

A magánhangzókat tehtá-kkal (tengwa ékezet) jelölték, melyeket a magánhangzót megelőző mássalhangzóra írtak, vagy ha külön állt a magánhangzó (esetleg szó elején, vagy ki akarták hangsúlyozni a magánhangzó jelenlétét) akkor a rövid vagy a hosszú szárra, attól függően milyen hosszan ejtették.
A hosszú magánhangzót vagy a hosszú szárra írták, vagy megkettőzték a tehtá-t (csak kampót és ékezetet szoktak így duplázni, pontot, és az 'a'-t jelölő három pontot nem).
Az 'a' betűt jelölő három pontot sokszor hajlított ékezetnek írták, mert az a volt a leggyakoribb magánhangzó. A quenyában a magánhangzókat sokszor el is hagyták.
Tengwa: Magánhangzók

Tengwa: Diftongusok

Módosító jeleket is alkalmaztak. A betű alatti tilde a betű duplázását, míg a betű feletti tilde a betű témájához tartozó nazális jelnlétét jelezte ('t' feletti tilde, 'nt'-t jelölt)
A tengwa aljából kinyúló hurok a betűt követő 'sz'-et jelölt.
Sindában a betű alatti két (néha három pont) a betűt követő 'y' jele, mely a sinda nyelvben magánhangzó, és nagyjából a magyar 'ü'-nek felel meg. Ez a quenyában a palatizációk jele.
Tengwa: Hosszú mássalhangzók

Tengwa: Nazális módosítók

Tengwa: 'SZ' módosítók

Tengwa: Palatizációk